Tényleg érdemes lassítani? – gondolatok a slow life-ról

A kérdésre a válasz sokaknak egyértelmű, ám semmiképp sem egyöntetű, az igen, vagy a nem  ugyanis a válaszadó személyétől függ. A jógások bólogatnak, a munka megszállottjai azonban a fejüket rázzák minden bizonnyal. Egyben azonban mindenki egyetért, gyorsan élünk. A globális túlhajszoltság és a pocsékoló jólét, a több száz és ezer barát like-jába burkolózott magány és a környezetünkkel szembeni felelőtlen bánásmód jellemzi e kor embereit. Mindez ellen tiltakozik, és kínál alternatívát a slow life mozgalom. 1986 óta – amikor is Carlo Petrini olasz újságíró tiltakozásával megteremtette a mozgalom szellemi alapjait – a slow life egyre szélesebb körben hódít.  Magánszemélyek, kisvállalkozások, cégek, sőt, egész városok teszik magukévá ezt a fenntartható és előremutató szemléletmódot.

Try to fly slow life

Bár a slow life mozgalom anno Olaszországban egy Mc Donald’s gyorsétterem elleni tiltakozásból született, elvei mégsem kizárólag a “gyorskaja” ellen szólnak. Akkor, ott az olasz konyha tradícióiról,  a friss alapanyagokról és természetesen a pennéről szólt a történet, azonban ha a dolgok mögé nézünk láthatjuk, hogy sokkal inkább a nyugodt élet értékeiről van szó.

1999-ben hivatalosan is megalakult a slow life mozgalom, és a slow food mellett az élet minden területe helyett kapott benne, legyen szó a munkáról, design-ról, életvitelről, utazásról, szexről, divatról, egészségről, médiáról, vagy akár egy egész városról (cittaslow). Az alapokat mindenütt ugyan az az értékrend alkotja; élvezni a pillanatot, élvezni az életet és közben odafigyelni másokra és a környezetre. Apró mozzanatok, melyek élményekkel ajándékoznak meg minket és közelebb visznek másokhoz és önmagunkhoz is.

Környezettudatosnak lenni, megbeszélni a problémákat, pihenőt hagyni magunknak és másoknak, felpillantani egy sokszor látott ház cirádás homlokzatára, biciklivel körbetekerni a belvárosban, időt hagyni az előjátékra, kispiacon zöldséget válogatni, újra fölfedezni gyógynövényeinket, egy idegen országban leülni borozni a helyiekkel, hétvégén kimenni  a szabadba, mezítláb a fűben sétálni, repülő helyett autóba ülni és megcsodálni a tájat, autópálya helyett ismeretlen kisutakat választani, kikapcsolni egy kicsit a TV-t és lejönni az internetről. Ez az egész összetartozik, egyikből következik a másik. Ha az ember a slow egy bizonyos területét a magáévá tette, egyszerűen kihatással lesz az egész életére.

A carawongával mi is igyekszünk a slow life értékeket nem csak a hétköznapokban, hanem a munkák során is előtérbe helyezni. Termékeinket 80%-ban újrahasznosított alapanyagból készítjük, nem használunk vizet, vegyszert és foszilis energiát.  Egy manuális eszköz segítségével vágjuk ki a darabokat, melyeket a vásárló illeszt össze, akinek így a szőnyeg vagy a mozaik kirakása közben lehetősége nyílik barátaival, vagy önmagával tölteni egy kis időt. Megtapasztalhatja az alkotás és a slow life élményét.

Tényleg érdemes lassítani? – teszem fel újra a kérdést. Semmi kétség; Igen, érdemes! Szeretek a barátaimmal örömteli pillanatokban ölelkezni, édesanyámmal majd egy óra hosszát telefonon csacsogni, este szerelmes szavakat váltani a férjemmel, jól érezni magamat a munkám során, arcomat a nap felé fordítani, friss zöldségekből készíteni ételt szeretteim számára és nézni, ahogy elégedetten simogatják jóllakott pocakjukat. Jóleső a gondolat, hogy a háztartásomat a lehetőségeimhez mérten környezettudatosan vezetem. Az élet tele van csodával, csak meg kell állnunk hozzá egy-egy pillanatra. Ne hagyjuk őket észrevétlenül elsuhanni, mint a száguldó vonat ablaka előtt mozdulatlanul álló fákat!

Tagged ,